OMBKE – Bányászati Szakosztály Tatabányai Helyi Szervezet
„ … Szakmaszeretet, Hazaszeretet, Barátság! ”

Bérces Józsefné

 

BÉRCES Józsefné (1926. máj. 08. – 2013. aug. 30.)Bérces Józsefné-85

Szikszai Rózsa gyémántokleveles földmérő mérnök egy Tisza menti kis településen, Ároktőn született 1926. május 8-án földműveléssel foglalkozó szülők gyermekeként.

Elemi iskoláit 1933-39. között Ároktőn végezte, majd középiskoláit magántanulóként 1945-47. között a Miskolci Állami Polgári Leányiskolában, ezt követően pedig 1947-49. között az Állami Tóth Pál Leány-gimnáziumban folytatta. A középiskola után sikeresen felvételizett és a felsőfokú tanulmányait a Soproni Műszaki Egyetem Földmérő-mérnöki Karán folytatta 1949-1953. között és vált okleveles földmérő mérnökké.

Az egyetem elvégzése után 1953-ban került Tatabányára a Tatabányai Szénbányászati Trösztbe, ahol föld- és bányamérőként dolgozott 1957-ig. Feladatát képezte a külszíni és föld alatti geodéziai, bányamérői szakmunkák elvégzése, a palahányók felmérése, valamint az üzemi térképek vágathajtási és frontfejtési állapotainak havonkénti ellenőrzése.

1957. második felében került át az Oroszlányi Szénbányákhoz, ahol a Bányamérési osztályon dolgozott műszaki főelőadó beosztásban 1968-ig, amely során az alábbi feladatokat végezte:

–    IV. rendű háromszögelési háló létesítési, meglévő felsőrendű pontok ellenőrzési munkái;

–    a létesítendő 5 új bányaüzem külszíni és földalatti rész-mérési feladatai az akna helyének kitűzésétől az aknatorony beállításáig;

–    akna függélyezés, részfeladatként lejtősaknában sokszögelés (-17 C°-ban);

–    függőleges aknák vezérléc-vizsgálataiban részvétel;

–    bányavágatokban konvergencia mérés;

–    talajsüllyedés vizsgálat;

–    üzemi vándortérképek ellenőrzése a Nehézipari Minisztérium küldöttjével;

–    vágathajtási, frontfejtési adatok összesítése és a Terv Osztállyal való egyeztetése;

–    kutatófúrások kitűzése, bemérése;

–    vágatállapot felmérési adatok összesítése a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség részére.

Szakmai tevékenységét 1968-ban ismét a Tatabányai Szénbányáknál folytatta a Dokumentációs Osztályon, főelőadóként. E munkakörben intézte a szakmához kapcsolódó műszaki folyóirat cikkek fordítását, azok felkutatását, a vállalat belső használatára műszaki folyóirat cikkek címfordítását német nyelvről, továbbá egyes kapcsolódó nyomdai ügyeket.

1969-1971. között munkája mellett végezte el a Magyar Külkereskedelmi Főiskolán a Reklám Propaganda szakot és lett okleveles propagandista. A sikeres vizsgát követően a Vállalat akkori Propaganda szerkesztőségén kamatoztatta tudását és végezte a Vállalat által gyártott víztisztító berendezések propagálását 1974-ig. Ez a tevékenység magába foglalta

–    a berendezés működésének megismerésén túl a prospektusok készítéséhez az anyaggyűjtést, a referenciák fotózását és a szöveges összeállítást;

–    a prospektusok nyomdakész előkészítését;

–    a nemzetközi vásárokra – bel- és külföldön (Budapest, Brno) – a területbiztosítást, a kiállítás szervezését és kivitelezését;

–    a sajtótájékoztatók megszervezését, valamint

–    a hirdetések lebonyolítását.

 

A Vállalti éveket 1974-1981. között a szintén tatabányai székhelyű, Magyar Szénbányászati Tröszt Bányamérési Osztálya követte nyugdíjazásáig (1981.04.30.), ahol

–    az ország bányamérő szolgálatának ellenőrzése (külszínen és a bányákban);

–    a geodéziai műszerek nyilvántartása, beszerzésükben segítségnyújtás;

–    az ország szénbánya üzemeinek, vállalati központjainak egy nagyméretű központi fali térképen való ábrázolása – színes kis égőkkel megvilágítva;

–    az egyes bányavállalatok vándortérképeinek üzemenkénti helyszíni ellenőrzése, valamint

–    a vágathajtási, frontfejtési adatok havonta történő országos szintű összesítése

volt a feladata.

Egyéb kiemelkedő tevékenységeként kell megemlíteni az 1966-67-ben a BKI részére végzett konvergencia méréseket.

A nyugdíjas éveket sem töltötte tétlenül, mert 1982-1991. között a Tatabánya Városi Tanács Építésüzemeltetési osztályán geodéziai kitűzőként, majd 1991-1994. között a Megyei Jogú Város polgármesteri Hivatalában főtanácsosként dolgozott.

Szakmai tevékenységét számtalan elismerés, kitüntetés övezte, melyek közül a jelentősebbek:

–    a bányászat Kiváló Dolgozója – 1966. és 1977-ben;

–    Bányász Szolgálati Érdemérem „bronz” fokozata – 1968-ban;

–    Bányász Szolgálati Érdemérem „ezüst” fokozata – 1978-ban;

–    a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Kiváló Munkáért kitüntetése – 1981-ben és

–    a Munka Érdemrend bronz fokozat – 1983-ban, valamint

egyéb kitüntetésként

–    a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa „Kiváló Társadalmi Munkáért” kitüntetést – 1985-ben.

Az OMBKE-nek 1962-től volt tagja, amely során aktívan vett részt az Országos és a Helyi Szervezet rendezvényein, sok esetben azok szervezésében is.

2002. óta tulajdonosa a Sóltz Vilmos Emlékéremnek.

 

Szikszai Rózsa 2013. augusztus 30-án hunyt el Tatabányán. Hamvait 2013. szeptember 14-én a tatabányai Újtelepi temetőben, református szertartás szerint helyezték örök nyugalomra fia, unokái, rokonai, barátai és tisztelői körében.

Utolsó Jó szerencsét!

 

Bérces Tamás