OMBKE – Bányászati Szakosztály Tatabányai Helyi Szervezet
„ … Szakmaszeretet, Hazaszeretet, Barátság! ”

Erdélyi István

 

ERDÉLYI István  (1937. dec. 14. – 2015. dec. 12.)

erdelyi-istvan

Türelmesen viselt súlyos betegségben, sok szenvedés után, Tatabányán a Szent Borbála korházban 2015. december 12-én elhunyt Erdélyi István bányagazdász, főbányamester.

1937. december 14-én született Felsőgallán bányász családban első gyermekként. A családban még három gyermek született. Általános iskolát a tatabányai Mésztelepen végezte. A család anyagi helyzete miatt, 1952-ben munkába állt a Cement és Mészműveknél.

Elhatározta, hogy szakmát tanul és jelentkezett a 314. sz. Szakmunkás Képző Intézetbe, ahol 1955-ben géplakatos szakmát szerzett. 1957 januárjában munkahelyet változtatott és a Tatabányai Szénbányászati Trösztnél helyezkedett el. A VII. Bányaüzemben géplakatos munkakörben alkalmazták. Rövidesen megismerkedett a bányával és a földalatti munkákkal. 1959-ben jelentkezett  a Péch Antal Bányaipari Technikumba és 1963-ban technikusi oklevelet kapott. Az évek során más aknákban, a XV/a , a XV-ös bányaüzemben is dolgozott, a csilléstől a bányamesterig minden munkakörben foglalkoztatták, gyakorlatot szerzett. Az újszerű technológiákat szívesen alkalmazta, irányította a száraz tömedékelést, cementálásos főtekezelést.

1965-ben beiratozott a Péch Antal Felsőfokú Bányagazdasági Szaktechnikumba, 1969-ben Bányagazdász diplomáját megvédte. 1983-ban a Nagyegyházi Bányaüzembe főbányamesteri beosztásba helyezték át.

Szakmai tudását, tapasztalatait hasznosítva eredményes munkát tudott végezni munkatársaival. A legnagyobb feladat a víz és a hordalék megfogása, a vízbetörések gyakorlati kezelése volt, amit sikeresen oldottak meg.

1989-ben a Zsigmond akna feltárási és üzembe helyezési munkáiban vett részt mint bányamester. Mozgékony precíz ember volt. Kollégái munkatársai szerették, sok barátja volt.  Mindenkivel jó viszonyt ápolt, szakmai tudását, tapasztalatit szívesen átadta.

Munkáját több esetben elismerték. Négyszer volt Kiváló Dolgozó, Bányászati Szolgálati  Érdemérem bronz, ezüst, arany fokozatát megkapta, Kiváló Bányász Miniszteri Kitüntetés, Kiváló Munkáért Miniszteri Elismerés, Kiemelkedő Eredményes Tevékenység elismerést kapott.

  1. december 01-én nyugállományba vonult.

Az OMBKE helyi szervezet programjain aktív korában, majd nyugdíjasként is szívesen részt vett. Megjelent az előadásokon, kirándulásokon és más rendezvényeken Itt találkozhatott a régi kollégákkal is.

1959-ben kötöttek feleségével házasságot, két gyermekük született. Boldog házasságban éltek. Nagy öröm volt amikor az unokák majd a dédunoka is megszületett.

Készült a nyugdíjas évekre, szeretett kertészkedni, feleségével szép kertet alakítottak ki a házuk körül.

Nem sokáig örülhettek azonban a szép kertnek, 2004-ben kezdődött a betegsége és munkabírása jelentősen csökkent. 2015-ben fel kellett adnia a harcot.

Temetésére 2015. december 18-án a Tatabányai Újtelepi Temetőben kerül sor. A régi ravatalozónál a társak díszsorfallal köszöntek el, majd az elmondott búcsúbeszéd után elénekelték az „Imhol a föld alá megyünk” kezdetű dalt. A család, rokonok, barátok, kollégák. az OMBKE tagjai és sokan mások kísérték utolsó útjára. Sírjánál még elénekeltük a Bányászhimnuszt. Utána vettünk végső búcsút Pista barátunktól s kívántunk utolsó

Jó szerencsét!

Hencz Jenő