OMBKE – Bányászati Szakosztály Tatabányai Helyi Szervezet
„ … Szakmaszeretet, Hazaszeretet, Barátság! ”

Hegedűs Ferenc

 

HEGEDŰS Ferenc (1930. ápr. 08. – 2015. jún. 27.)

Hegedus Ferenc 01

Hegedűs Ferenc Tatabányán a XI. akna feletti gangos házak egyikében, 1930. 04. 08-án született és élt szüleivel és öccsével, Istvánnal nagy szeretettben.
Elvégezte a 4 elemi és négy polgári iskolát. 1945-ben, hogy ne vigyék el leventeként katonai szolgálatra a háborúba, édesapja mellett – aki vájár volt – egy évet csillésként dolgozott a bányában. A háború után ipari tanulóként folytatta tanulmányait. Géplakatosi képesítést szerzett. Jó kézügyességének köszönhetően számtalan szép – ma is használható – tárgy került ki a keze alól.
Fiatal korában, testvérével, a tatabányai repülőklubba jártak, ahol öccse az ejtőernyőzés, míg Ő a repülés szerelmese lett. Ennek köszönhetően – amikor 1949-ben besorozták katonának – a repülősökhöz került, ahol navigációs kiképzésben részesült. A sorkatonai szolgálat után úgy döntött, hogy hivatásos katona lesz. Tiszti iskolát végzett és alhadnagyként dolgozott tovább a repülősöknél. Szolgálatot teljesített Pápán, Kunmadarason, Szentkirályszabadján, majd Budapestre került az Országos Meteorológiai Intézethez.
A katonai szolgálata alatt úgy döntött mégsem lesz hivatásos katona, ezért párhuzamosan elvégezte Tatabányán a bányaipari technikumot. 1956-ban katonai leszerelése után, hadnagyi rangban, tartalékos állományba került és később a Magyar Honvédelmi Szövetségnél klubtitkári teendőket látott el. Az MHSZ és a Hadkiegészítő Parancsnokság között tartotta a kapcsolatot. Nagyon szerette ezt a tevékenységet, melyet társadalmi munkában látott el. Munkája elismeréseként először századosi majd őrnagyi rangot kapott.
1956-ban a Tatabányai Szénbányászati Trösztnél kezdte meg bányászati, szakmai tevékenységét. Először a Leltár Csoportnál, majd később a Beruházási Osztályon műszaki ellenőrként több bányaüzem beruházásainak átadását ellenőrizte. Hosszú ideig tevékenykedett a Tatabányai Szénbányák Vállalat Beruházás Lebonyolítási Osztály Gépészeti Csoportjánál, főelőadói beosztásban.
Szakmai tevékenységét nem az improvizációs módszer jellemezte. Munkája során a felső szakmai döntéseket megértve azokat a gyakorlatba úgy ültette át, hogy mindig figyelembe vette az adott terület eszköz és humán oldali lehetőségeit. Híve volt az értelmes párbeszédnek, előtérbe helyezve a vállalat érdekeit. Nagy munkabírású, mozgékony, nyitott lelkületű, megbízható, igazi közösségi kolléga volt, aki szakmai ismereteit, munkája során szerzett tapasztalatait őszinte, jó szívvel adta át munkatársainak. Szakmai munkáját elismerték, többször kiváló dolgozói kitüntetést kapott.
Kollégái szerették, sok barátot szerzett, akikkel – 1984-ben bekövetkezett – nyugdíjba vonulása után is tartotta a kapcsolatot. A nyugdíjas éveiben is aktívan részt vett a közösségi munkában. Az OMBKE által szervezett programokon szinte hiánytalanul részt vett. Ezek hangulatát – nem tolakodó – őrá jellemző vidámsággal emelte. Már hivatali évei alatt készült az „aktív pihenésre”. Mint bányász és mint tömbház lakó vágyott ki a szabadba. A bánhidai Baromállás–dűlőben vásárolt egy telket szőlőművelés, borászkodás céljából. Ez irányú szakmai ismereteit – elméleti és több éves gyakorlati téren – a tatabányai „Turul Kertbarát Körben” szerezte meg. A maga szorgalmával hétvégi házacskát, pincét épített. Kis „birtokát” nagy szeretettel, gondossággal ápolta, csinosította. Ez részéről nem csak egy hobbitevékenység volt, amit bizonyít az a tény is, hogy egy kis borozgatáson, bányász nóták éneklésén a meghívottak szívesen vettek részt.
Feleségével 1946-ban ismerkedett meg, majd házasságot 1952-ben kötöttek. A házasságból két gyermekük – Anna 1954-ben, Ferenc 1959-ben – született. Gyermekei sok örömet szereztek számára. Boldog volt, amikor unokái sorra születtek és megélte három dédunokája születését is.
2015. július 4-én a tatabányai Síkvölgyi úti Temető új ravatalozójában a család, rokonok, barátok, kollégák, az OMBKE tagjai kísérték utolsó útjára.
Feri Barátunk! Kívánunk Neked utolsó Jó szerencsét!

Forisek István, Sóki Imre