OMBKE – Bányászati Szakosztály Tatabányai Helyi Szervezet
„ … Szakmaszeretet, Hazaszeretet, Barátság! ”

Jancsák Csaba

 

JANCSÁK Csaba (1946. nov. 06. – 2013. okt. 28.)JancsakCsaba1946-2013

Régi bányászcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot Bánhidán, 1946-ban. Az általános iskolai évek után a budapesti Bem József Gimnáziumban érettségizett, majd a Bánki Donát Felsőfokú Technikumban 1969-ben szaktechnikusi, 1975-ben a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán üzemmérnöki oklevelet szerzett.

1969 szeptemberétől élete egyetlen munkahelyén a Tatabányai Szénbányák Tervező Irodájában kezdett dolgozni szerkesztőként, 1972-től tervezőként. Az első időszakban a bányabeli szállítás, tárolás területén dolgozott. Tatabánya bányáiban láncpályákat, kötélvontatású vitlás- és siklópályákat, teher- és személyszállító gumihevederes szállítószalagokat tervezett. Ekkor jelentős beruházások kezdődtek a szektorban, melyekben komoly feladatokat vállalt: így közreműködött a pécsi, borsodi, tatabányai és oroszlányi széndúsító művek és az eocén program tatabányai és oroszlányi tervezésében és megvalósításában. Mint vezető tervező vett részt a tatabányai „finommosó” és törökországi széniszap-víztelenítő művek létrehozásában. A hetvenes évek végétől érc- és ásványdúsítással kapcsolatos tervezési feladatokat végzett el. 1984-ben megbízást kapott az iroda gépészcsoportjának vezetésére. 1988-ban főmérnökhelyettessé nevezték ki. Tervezői munkái között ekkor jelent meg a kötélvontatású és dízelmozdonyos függő Sharf-pályák tervezése, majd részt vett az oroszlányi szérüzem tervezésében, csakúgy, mint a nagymányoki brikettgyár és a tatabányai finommosó tervezésében és kivitelezésében. A demokráciába és a piacgazdaságba való átmenet hajnalán 1989 decemberében nevezték ki, mint főmérnököt a tervező iroda vezetőjévé. 1990. és 1994. között a Tatabányai Tervező Iroda egyik igazgatóhelyettese, majd igazgatója volt. 1994-ben alapította meg a tervezési, fővállalkozási és kivitelezési feladatokat ellátó Tatabányai Technológiai Tervező Iroda Kft.-t (TATECH), melyet a szénbányák tervező irodája szellemi örökösének tekintett.

A TATECH nemzetközi elismertségét jelzik a Lengyelországban, Moldáviában, Spanyolországban, Törökországban és Ukrajnában vállalt feladatok. De a magas szintű szakmai minőségre utalnak az egykori hazai megrendelések is, melyekkel hozzájárult a Ganz Ansaldo, a Transelektro, a BorsodChem, a Metalco, az Eurocast, a Beremendi Cementgyár, a MOL, a Holcim és a DAM sikereihez.

Közösségi és társadalmi szerepet vállalt 1977-ben, amikor a hivatalos jelölttel szemben az iroda szakszervezeti titkárának választották. Ezt a tisztséget 1984-ig töltötte be.

A bányászhagyományok ápolását mindig fontos küldetésének tartotta. E szerepvállalásának fontos eleme volt a város fölött magasodó Ranzinger Vince-kilátónak elkeresztelt, XII./A jelű teherszállító aknatorony szállításának és felállításának megtervezése és kivitelezése 1980-ban. Ezt az emlékművet a két évvel korábban ezen – a tatabányai zsargonban „Vadorzónak” elkeresztelt – aknán bekövetkezett súlyos bányabalesetben elhunyt huszonhat bányász és a befejező szakaszban lévő tatabányai szénművelés emlékére emelték.

A játékos mérnöki fantázia eredményeként született meg 2003–2004-ben az első magyarországi extrémsport-kötélpálya, a máig egyedülálló élményt nyújtó Canopy a visegrádi hegygerincen. E tervezés és kivitelezés mérnöki számításai egyik elemének egyszerűsített feladatát a Középiskolai Fizikai Lapokban is megjelentették mint országos versenyfeladatot. A legutóbbi évtizedekben visszatért gyermekkora kedves sportjához az ökölvíváshoz, a Tatabányai Boksz Klub legnagyobb mecénásaként segítette az egyesületet.

Mérnöki ismereteit, szakmai tudását folyamatosan bővítette, melyet a hivatás iránti alázat jellemzett. Az önképzés során szén, érc, ásvány-előkészítés, szállítóberendezés, környezetszennyezést gátló berendezések gyártása és üzemeltetése témakörökben műszaki szakértői jogosultságot, továbbá vízi létesítmények vezető-tervezői jogosultságot, valamint külszíni üzemi vezetői és bányászati szaktervezői jogosultságot szerzett.

Példaképként és atyai tanítómesterekként tekintett a tervező iroda korábbi vezetőire, kollégáit sokkal inkább barátnak tartotta mint beosztottnak. A tervezőmérnöki hivatás egybeforrott az életével. Legendás kockás füzetei álmok, tervvázlatok és számítások sokaságát őrizték-őrzik. A kilencvenes évek elejétől kezdődő gazdasági és ipari átalakulás során a mérnöki pálya iránt megjelenő új kihívásokat férfias játéknak és nemes küzdelemnek tekintette, még akkor is, ha az igazi partnerek mellett sok esetben hiénák és sakálok között kellett továbbvinni a céget. Vezetőként a munkatársakért, a közösségért való felelős kiállás volt gondolkodásának homlokterében – a prosperitás boldog évtizedeiben és a gazdasági világválság keserű, küzdelmes éveiben egyaránt.

Pályájának részletei több újságcikkben, interjúban, videointerjúban jelentek meg. Tevékeny életútja során felesége, gyermekei, munkatársai és üzleti partnerei őszinte, becsületes, emberileg és szakmailag példaadó szakembernek ismerték meg.

Búcsúzunk tőled, Csaba!

OMBKE Tatabányai Helyi Szervezete

TATECH Kft. Egykori munkatársai