OMBKE – Bányászati Szakosztály Tatabányai Helyi Szervezet
„ … Szakmaszeretet, Hazaszeretet, Barátság! ”

Jex Simon

 

JEX Simon (1863—1915.)

1907-1915. a MÁK Rt. tatabányai bányaüzemének igazgatója

Jex Simon

Súlyos csapás érte a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaságot és vele egyetemben a magyar bányásztársadalmat.  Jex Simon tatabányai bányaigazgatónak f. évi november hó 2-án Tóvároson váratlanul bekövetkezett halálával.
Munkás életének 53-ik évében ragadta el Őt a halál, s személyében, sajnos,  korán dőlt ki egyik oszlopa ama vele egykorú szaktársak kiváló gárdájának, kiknek elévülhetetlen érdeme, hogy a még néhány évtized előtt a külföldi szakemberektől elözönlött magyar szénbányászatot megnyitották honfitársaik számára s úttörő munkásságukkal megalapozták a magyar bányamérnöki kar külföldön is ismertté vált jó hírnevét és becsületét, s kiknek, mint kezdeményezőknek, tevékeny részük van abban, hogy oly rövid idő alatt a magyar szénbányászat nemcsak nyelvben, hanem szellemben is tökéletesen magyarrá lett.

Jex Simon 1863-ban született Dobsinán. Az ősi bányaváros patriárkális környezete, melynek minden életnyilvánulása a nagy és fényes múltú bányászattal volt vonatkozásban, szinte predesztinálta későbbi hivatására. A gyermekkori benyomások  érlelték meg benne pályája iránti rajongó szeretetét, a hivatásához való benső ragaszkodását, melynek számtalanszor tanújelét adta.

A selmeczbányai bányászati főiskola elvégzése után a kincstári bányászat szolgálatába lépett, a kincstári szolgálattól megválva, az akkor a brassói bánya- és kohóegylet tulajdonát képező petrozsényi bányaüzem szolgálatába állt, innét a bosznia- herczegovinai országos kormány vezetése alatt álló dolnatuzlai, majd a franczia tőkével üzemben tartott szerbiai kozlai bányaüzem szolgálatába lépett. 1893-ban mint üzemvezető a komlói bányaüzem megnyitásával biztatott meg, s e bányaüzem létesülése az ő nevéhez fűződik.

E változatos gyakorlati szolgálatában sajátította el ama sokoldalú tapasztalatokat és széleskörű ismereteket, melyekkel későbbi fontos és nagy hatáskörű állásában, mint a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat tatabányai bánya üzemének igazgatója, vállalata és nem ki mértékben az egész magyar szénbányászat javára eredményesen és maradandó értékűen működhetett.

Munkásságának javarésze a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulatnál eltöltött szolgálati idejére esik. 1903 január 1-én, tehát éppen azon időben, midőn Tatabánya szokatlan arányokban meginduló fejlődésével e vállalat megerősödése és felvirágzása kezdetét vette, lépett e társulat szolgálatába, melynek 1907. augusztus haváig központi főmérnöke, s ezen időtől kezdve tatabányai bányaüzemének igazgatója volt.

Tatabányai bányaigazgatói működési idejére esik e gyorsan fejlődött bányaüzem hatalmas fellendülése, nevéhez alkotások egész sorozata fűződik, melyek érdemeinek szavak helyett méltó dicséretét képezik. Törhetetlen munkakedvvel, nagy akarat erejével és munkabírásával mintaképül állott tisztviselői előtt, kik benne nemcsak a példát mutató főnök, hanem az igaz és érző szívű ember elvesztését is siratják. Működésében különös figyelmet szentelt a munkásság anyagi és erkölcsi jólétének emelésére és e téren is kifejtett törekvésének látható jelei, emlékét maradandóvá teszik .

A feltűnést és minden hangos megnyilvánulást kerülő munka embere volt, ki a munkában találta egész életczélját, s kit megelégedetté csak az a tudat tett, hogy munkájával a köznek hasznára vált; egyéniségében annyira puritán volt, hogy alantasai ragaszkodásának minden megnyilatkozása elől szándékosan kitért, s csak ritkán engedte azon igazán értékes lelki tulajdonságot felcsillanni, melyek emberileg is kimagasló egyéniséggé emelték.

Régebben szerzett köszvényes baja évek óta kínozta. Nagy akaraterejével fájdalmait nagy önuralommal tűrte, ez év folyamán azonban betegsége annyira súlyosbodott, hogy már hónapok előtt megérlelődött benne a szolgálatból való kilépés elhatározása. Pihenése éveiben is a magyar szénbányászatot óhajtotta szolgálni azzal, hogy gazdag és értékes. bányageológiai tapasztalatait szándékozott feldolgozni. Ismerve alapos készültségét és hivatottságát, mélyen fájlalhatjuk, hogy e szándék meg nem valósulhatott.

Igaz gyermeki ragaszkodással vonzódott szülővárosához s ott akarta önzetlen és odaadó munkásságával jól megérdemelt pihenését megtalálni. «Nyugdíjas otthoná»-t építette szerető gonddal, s míg ez el nem készült, ideiglenesen Tóvároson szándékozott megtelepedni. Tóvárosra való átköltözése után ideiglenes otthonának rendezgetése közben váratlanul sújtotta le a halál és vetett korai véget érdemes munkásságban eltöltött életpályájának. Hűlt teteme fölött november hó 4-én Tóvároson Vida Jenő, a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat vezérigazgatója mondott meleg érzéstől áthatott búcsúszót a nagyszámban megjelent gyászközönség előtt, melynek soraiban Lóczy Lajos min. tan. és iglói Szontágh Tamás a földtani és természettudományi társulatot, Dr. Hajdú Lajos a budapesti m. kir. bányakapitányságot és az Orsz. Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületet képviselte, valamint megjelentek a tatai és tóvárosi összes hivatalok és intézetek képviselői is. Szülővárosába már csak hűlt porában költözhetett át, hol november hó 6-án nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra.
Bár eltávozott körünkből s nem látjuk többé. mégis velünk marad, mert munkája nem semmisülhet meg s ez Őt örök emlékezetünkben fogja megtartani.

Találja meg pihenését az anyaföldben Ő, ki életében pihenni nem tudott!
Áldassék emlékezete!

Sch. I.