OMBKE – Bányászati Szakosztály Tatabányai Helyi Szervezet
„ … Szakmaszeretet, Hazaszeretet, Barátság! ”

Mikus István

 

MIKUS István (1938. jan. 10.-2012. máj.05.)Mikus István

A tatabányai bányásztársadalom megdöbbenve fogadta a hírt, hogy Mikus István okl. bányamérnök, a Tatabányai Szénbányák nyugalmazott üzemvezetője 2012. május 5-én váratlanul elhunyt.

Mikus István 1938. január 10-én született ikertestvérével Szolnokon. A család nagyon szegény sorban élt, az apa napszámos, az anya cseléd volt. Martfű szélén, egy tanyán élt a család évekig. Az anya onnan szervezte meg a falu építését, és az első ház a faluban az övék volt, ahová 1950 derekán költözhettek. A két testvér együtt járta ki az általános iskolát, nagyon jó tanulóként. Az iskola elvégzése után a Martfűi Tisza Cipőgyárban dolgoztak. Szabadidejükben beutaztak Szandaszőlősre, ahol hobbijuknak, a vitorlázó repülésnek hódoltak. A cipőgyári évek után a két testvér útja kettévált.

Mikus István vájártanulónak jelentkezett Oroszlányba. Munka mellett levelező tagozaton a tatabányai Péch Antal Aknászképző Iskolát végezte sikeresen. A technikum elvégzése után Tatabányára jött dolgozni 1964-ben, ugyanekkor jelentkezett a Miskolci Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karára, amelyet 1970-ben sikeresen elvégzett.

1970 és 1981 között a Tatabányai Városi Pártbizottságon dolgozott, mint titkár. Ebből az időből az Ő nevéhez köthető a Turul hegyen lévő bányász emlékmű (aknatorony), amelyet később Ranzinger Vincéről neveztek el.

1981-ben a Nagyegyházi Bányaüzem egyik vezetője lett. 1982-ben átkerült a Mányi akna üzemvezetőjének, mely munkakörben 1987-ig dolgozott. 1987-ben kinevezték a Vértessomlói Külfejtés és a két Tatabányai Vízakna üzemvezetőjének, mely munkaköröket 1993-ig, nyugdíjba vonulásáig töltötte be.

Nyugdíjba vonulása után két kedvenc időtöltésének élt, az egyik a kis unoka nevelése, a másik a héregi hétvégi háznál kertészkedés, szőlőművelés.

2011-ben, 49 évi boldog házasság után elvesztette feleségét, amit nem tudott feldolgozni.

2012. május 16-án több száz tisztelője és munkatársa búcsúztatta a Tatabányai Újtelepi temetőben.

Mi pedig utolsó bányászköszöntéssel búcsúzunk. Jó szerencsét!

Takács Péter