OMBKE – Bányászati Szakosztály Tatabányai Helyi Szervezet
„ … Szakmaszeretet, Hazaszeretet, Barátság! ”

Reviczky Ferenc

 

REVICZKY Ferenc   (1920. szept. 08. – 1983. )

Nehéz meghatódottság nélkül olyan emberekre emlékezni, akik egész életükben példamutató életet éltek. Bármennyire fáj is a hiányuk, mégis szükséges ezekre az emberekre gondolni, mert mi élők őket tekinthetjük példaképeinknek, tőlük tanulhattuk meg a szakma és család szeretetét.
Ilyen példamutató ember volt Reviczky Ferenc okl. bányamérnök, a Tatabányai Szénbányák Vállalat nyugalmazott főmérnöke, az OMBKE Tatabányai Szervezetének volt titkára, a Magyar Hidrológiai Társaság Tatabányai Szervezetének volt elnöke. Erről a nagyszerű emberről emlékezünk meg.
1920. szeptember 8-án Esztergomban született. Ebben a városban végezte elemi és középiskolai tanulmányait. A családban ugyan nem volt bányász, de a város környéki szénbányák és a természet iránti szeretet inspirálta arra, hogy a Soproni Műegyetem Bányamérnöki Karán tanuljon tovább.
1943-ban kapott bányamérnöki oklevelet. A háborús gazdaságban, már fiatal szakemberként jelentős feladatokkal bízták meg. Dorogon a XII-es és X-es aknán üzemmérnökként, Ebszőnybányán üzemvezetőként dolgozott. 1951 nyarán, a felettes hatóságok utasítására, került Tatabányára, ahol a XV-ös akna főmérnöke lett. Ekkor kezdődött kötődése a bányászvároshoz, amelyet ezek után soha nem hagyott el.
1954-ben a Tatabányai Szénbányászati Tröszt központjába került, mint termelési osztályvezető. Munkájához óriási energiával és hozzáértéssel fogott hozzá. Ennek is volt az eredménye, hogy később a Tatabányai Szénbányászati Tröszt kiváló termelési eredményekkel dicsekedhetett. 1960-ban megbízták a Műszaki Főosztály vezetésével, majd 1967. évtől a vállalat termelési főmérnöke volt.
Személye egyet jelentett a széntermeléssel, a műszaki fejlesztéssel. Ezért érte váratlanul, amikor 1970-ben megbízták a szénen kívüli tevékenység vezetésével. Széles látóköre, műveltsége (két idegen nyelven tökéletesen beszélt ), nagy szakmai tudása hozzásegítette őt ahhoz, hogy ezen a munkahelyen is kiváló dolgokat alkosson.
10 éven keresztül vezette a szénen kívüli tevékenységet Tatabányán. Később a Tatabányai Szénbányák Vállalat műszaki tanácsadója lett, 1982. március 31-ig, nyugdíjba vonulásáig.
Reviczky Ferenc azon emberek közé tartozott, aki képes volt egész napját, ünnepnapját is a szakmának, a munkának, a munkahelyének áldozni. Az Ő irodájában mindig későn kapcsolták le a villanyt és azután aktatáskájában vitte haza a „munká”-t. Tudását nem tartotta meg magának, az Ő ajtaja a fiatal szakemberek számára mindig nyitva volt.
Az említett lekötöttség mellett volt ideje a társadalmi munkára is. 1954. óta tagja volt az OMBKE- nek. 1959-ben közreműködött az Egyesület Tatabányai Szervezetének létrehozásában, amelynek 1971-ig titkára volt. Titkársága alatt nívós előadások, emlékezetes kirándulások, vidám szakestélyek valósultak meg.
Miután munkaköre 1970-ben megváltozott és továbbiakban a vízhasznosítással és a víztisztítással foglalkozott, elvállalta a Magyar Hidrológiai Társaság Tatabányai Csoportjának elnöki tisztségét. Ebben a szervezetben is előadásokat tartott, tanulmányutakat szervezett, nagyrendezvényeket valósított meg.
Szakmai tevékenységét és társadalmi tevékenységét több alkalommal ismerték el magas kitüntetéssel, ezek között említhető a Magyar Népköztársaság Érdemérem arany fokozata.
Igen elfoglalt ember volt, mégis maradt ideje a családra. Három gyermekének odaadó édesapja, feleségének hűséges társa volt. Összefogta a szűkebb és a nagy családot. Ezért is volt tragikus, amikor egy értelmetlen autóbaleset lett oka halálának. 1983. április 27.-én kísérte a család, a bányászok és a szakma nagy közössége utolsó útjára.
Ha ma kiejtjük Reviczky Ferenc nevét, mindenki egy emberre gondol: egy ízig- vérig bányász emberre.

Sóki Imre.