OMBKE – Bányászati Szakosztály Tatabányai Helyi Szervezet
„ … Szakmaszeretet, Hazaszeretet, Barátság! ”

Szende Lajos

 

SZENDE Lajos (1866. dec. 12. – 1914. márc. 07.)Szende Lajos

1903-1914.  a MÁK Rt. vezérigazgatója
 

A magyar bányászatot 1914 03. 07-én súlyos csapás érte.

Szende Lajos, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. vezérigazgatója váratlanul elhunyt. Mint futó tűz terjedt el halálának híre bányászati, ipari és pénzügyi körökben; min­denütt lehangoló megdöbbenést és mély részvétet keltve.Szende Lajos közel 18 éve munkálkodott a magyar bányászat és ipar terén. Tüne­ményes pályát futott meg, amely reális eredményekben páratlanul gazdag volt. A vezetése alatt álló tatabányai, tokodi és borsodi szénbányászatot olyan termelőképességre emelte és olyan jövedelmezővé tette, amilyenről azelőtt még e legvérmesebb képzelettel sem lehetett álmodni.

Amikor ő ezeknek a bányáknak a vezetését átvette, 12,838.676 q szenet termeltek, ma a termelés meghaladja a 25 milliót. A tiszta nyereség 1905-ben 1,317.172 korona volt, ma megközelíti a 7 milliót.

Nehéz helyzetben került ezeknek a vállalatoknak az élére. Páratlan energiájával, üzleti éleslátásával és bámulatos szervező tehetségével azokat átsegítette a zökkenőn és az ország egyik legjövedelmezőbb vállalataivá emelte. Ma Tatabánya nemcsak a mi, hanem az egész világ bányász teknikusainak bámulatát érdemelte ki. Messzi országokból járnak oda tanulmányozni a modern üzemközpontositást, gazdaságosságot és tökéletes teknikai kivitelt.

Ez Szende Lajos munkája mind. A teremtő eszme tőle származott. Az ő éleslátását, vezetőképességét és emberismeretét dicséri, hogy ennek a bámulatos munkának, jövedelmező vállalkozásnak véghezvitelére és továbbfejlesztésére kísérletezés nélkül megtalálta mindég a legmegfelelőbb embereket.

Mint egyszerű könyvelő kezdte pályafutását vállalatainál. Self made man volt. A maga erejével és kiválóságával lett ura a helyzetnek. Hatalma polcán is maradt benne valami a szorgalmas kezdő hivatalnokból. Ő volt vállalatainak egszorgalmasabb tisztviselője, fáradhatatlan munkaereje, akire mindég számítani lehetett. Pontos volt az irodában, de ott virrasztóit a helyszínén mindannyiszor, valahányszor valamelyik üzemét veszély fenyegette.

Jórészt ennek a fáradhatatlan energiájának köszönhető, hogy vállalkozása mindég sikerrel járt, s az ő vezetése alatt alkalmazottainak sikerült s lehetetlent is megvalósíitaniok.

A helyzetek és emberek gyors megismerése képessé tették őt arra, hogy minden kínálkozó alkalmat vállalatainak előnyére realizáljon.

El lehet mondani róla, hogy két évtizedes működése alatt egyetlen egy alkalmat sem mulasztott el vállalatainak üzleti lehetőségeiből. A legnagyobb kitartással képviselte azoknak érdekeit. Boldogulásukért keresztülgázolt, eseményeken, de tetteiben személyes motívumok és előnyök sohasem vezették.

Vállalatainak ez a rajongó szeretete magyarázza meg, hogy úgyszólván az utolsó lehelletéig hivatalában maradt társulatát szolgálni és nem érkezett rá magát idejében megoperáltatni, amikor még segíteni lehetett volna rajta.

Mint ember hallgatag, csöndes és szerény volt. Alkotóereje és fáradhatatlan energiája külsőleg alig nyilvánult, mert belsőleg nagy terveinek érlelései lekötötték. A mindennapi mérték fölé emelkedő szellemi erejének tudata tette őt olyan, az ő állásában szokatlanul csöndessé és szerénnyé. Hivatalnokai, mint főnököt és embert szokatlanul szerették. Gyöngéd, szerető férj, nemeslelkű rokon és őszinte, önfeláldozó barát, de különösképpen szinte bibliai jó fiú volt szüleihez. Éleseszű és szerencsés kezű üzletember volt. Vállalatainak meg is szerezte mindazt az anyagi nyereséget, amit lehetett. Bölcs volt, mert nemes jellemét nem zavarta meg az önző pénzszerzés mohó vágya. Semmit sem szerzett meg magának, amit állásánál, üzleti élelmességénél és rátermettségénél fogva megszerezhetett volna. Puritán volt. Egész pénzcsináló zsenialitását, mint lelkiismeretes tisztviselő, vállalata érdekében használta ki. Ebben is különbözött más ipari nagyságoktól. De nemcsak számító üzletember volt, hanem melegszívű szociológus is, aki érdeklődéssel kísérte munkásnépe sorsát. A tatabányai munkáskórház, munkásétkezdék és baleset­biztosítási intézmény fényes bizonyíték emellett.

Halála, alkotó- és vezetőerejének elvesztése megbecsülhetetlen kár vállalataira és az egész ország közgazdasági életére. Igaz, hogy a vezetőség kétségtelenül az ő intenciói szerint, az őtőle fölépített vágányokon minden zökkenés nélkül fogja tovább irányítani a virágzó és kiterjedt üzemeket. Minden bizonnyal mind magasabbra és magasabbra fognak fölhágni az anyagi sikerek meredek és csúszós hegyén, amelyen neki fényes üzleti szervezőképességével olyan biztosan sikerült megvetnie a lábát.

Számos nagyvonalú tervet hagyott befejezetlenül utódára. Ujabb, nagy alapítások ter­vének érlelése közben csapott rá az enyészet. Elvesztését nemcsak érdekelt vállalatai, hanem az egész magyar közgazdasági élet osztatlanul fájlalja. Gazdasági életünk egy ritka vezérférfiát vesztette el benne, akiben tudás, egyéni érték és nagy perspektíva olyan szerencsés összhangban olvadt egybe.

Nemes egyszerűségét bizonyítja, hogy címek és kitüntetésekre nem vágyott. De e hazug, külsőségeknél még kiemelkedőbbé tette az ő személyét az az őszinte megbecsülés, amelyben gazdasági- és szakkörök részesítették.

Halála megdöbbentően illusztrálja azt a végzetszerű természettörvényt, hogy mint a villám a legnagyobb fákba üt, a sors is a kimagasló egyéneket szólítja el tőlünk idő előtt és rettenetes váratlanul.

Vállalatai, amelyeknek szorgalmával, tehetségével és puritán jellemével milliókat szer­zett, méltóképen fogják emlékét megörökíteni.

De lehet-e Szende Lajosnak maradandóbb emléket teremteni, mint az őtőle alapított vállalatok, amelyek életképességükkel és közgazdasági fontosságukkal szüntelen hirdetni fogják vezérük kiválóságát ? Mert a megboldogult nemcsak pénzt szerzett vállalatainak, hanem érté­keket termelt, hozott elő a föld mély öléből a nemzetnek! És minden múlandó emléknél az ő nemes szerénységének nem a legszebb jutalma volt-e az a nagy, mély és őszinte részvét, amely koporsóját könnyező fájdalommal állották körül ?

Sok embersziv mélységes fájdalma és lélekből fakadt könnye, amely olyan kevés elköltözöttet kísér utolsó útjára!