OMBKE – Bányászati Szakosztály Tatabányai Helyi Szervezet
„ … Szakmaszeretet, Hazaszeretet, Barátság! ”

Tóbiás István

 

TÓBIÁS István  (1940. máj. 13. – 2013. jún. 20.)Tóbiás István kép

Szomorúan vettük a hírt, hogy barátunk, kollégánk Tóbiás István hosszú időn át tartó türelmesen viselt súlyos betegségben 2013. június 20-án elhunyt.

1940. május 13-án született Bánhidán. Itt járt Katolikus Általános Iskolába, majd ipari tanulóként villanyszerelő szakmát tanult Tatán. A tanulást nem hagyta abba beiratkozott a Péch Antal Villamosenergia-ipari Technikum levelező tagozatára és 1964-ben technikusi oklevelet szerzett. Első munkahelye a Bánhidai KTSZ volt, majd Tatabányai Szénbányák Vállalathoz került.

1964-ben az épülő és feltárás alatt álló XV/c aknára jelentkezett, ahol villanyszerelő, majd csoportvezető és később művezetőként dolgozott. 1965-ben megindult a termelés a  Bányaüzemben, mely az évek során Tatabánya legkorszerűbb üzeme lett. Jól képzett szakemberekre volt szükség. Tóbiás István mindent megtett azért, hogy megfelelő tudással az üzem rendelkezésére álljon. Szakmájához tovább képezte magát, több kiegészítő szakvizsgát tett.

A Nagyegyházi Bányaüzem, ahová 1981-ben került, már termelő bánya volt, a fejlesztése tovább folytatódott és sok jó szakembere volt szükség. Egy jól összeszokott villanyszerelő csapattal együtt helyezték át és a Villamos Előkészítő részleg vezetője lett. Feladatát itt is, mint mindig, lelkiismeretesen végezte.

Munkáját az évek során kitüntetésekkel ismerték el. 1971-ben a Bányászat kiváló dolgozója lett, a Bányász Szolgálati Érdemérem bronz, ezüst, arany és gyémánt fokozatát, a Kiváló Újító bronz fokozatát is kiérdemelte. A Kiváló Dolgozó kitüntetést hat esetben kapta meg. A Magyar Népköztársaság Miniszter Tanácsa 1982-ben Kiváló Munkájáért, 1985-ben Kiváló Társadalmi Munkájáért kitüntetést adományozott részére.

Társadalmi munkát is szívesen végzett. A Tatabánya Szabadtéri Bányászati Múzeum indítási munkáiban részt vett és később is szívesen segített. A tatabányai bányász közösségben tett több éves munkájáért 2013-ban Ranzinger Vince díjjal tüntették ki. Nagyon szerette a sportot, több sportágat megpróbált, de a szerelme a tenisz volt, amit betegen sem hagyott abba. Ő volt a Tatabányai Bányász Tömegsport Bizottság Elnöke, az emlékversenyek szervezője. Munkáját Kiváló sportmunkáért díjjal ismerték el.

1989-ban nyugállományba ment, de ekkor is rendszeresen megszervezte a baráti találkozókat. Népszerű volt, sokan szerették, tisztelték jó közösségi és jó szakembertől köszöntünk el. Búcsúztatására 2013. június 27-én a tatabányai Bánhidai Temető ravatalozójánál a család, rokonok, sok barát, volt kolléga és ismerős jelenlétében került sor. A búcsúbeszéd után elénekeltük az „Imhol a föld alá megyünk”c. dalt és elkísértük utolsó útjára, a családi sírhelyre. A sírnál még közösen elénekeltük a bányász himnuszt, de az urna elhelyezésekor már csendben emlékeztünk és kívántunk Neki utolsó Jó szerencsét!

 

Hencz Jenő