OMBKE – Bányászati Szakosztály Tatabányai Helyi Szervezet
„ … Szakmaszeretet, Hazaszeretet, Barátság! ”

Történet


Az OMBKE megalakulása, története                                      A helyi szervezet története

 

 

AZ ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET TÖRTÉNETE

 “Selmecbányán magyar bányatisztek, tanárok és akadémiai hallgatók alakították meg a Selmeci Magyar Olvasó Társaságot. Az 1887-ben megalakult Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesület megalakulásával, majd ennek 1892. június 27-én történő átalakításával – a Bányászati és Erdészeti Akadémiai új épület felavatásakor – megszületett az országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE). 

 Egymás után szerveződtek a vidéki osztályok, bizonyságul a várva várt egyesület indokoltságának. 1894. április 07-én az OMBKE választmányának ülésén, Péch Antal javaslatára a “Jó szerencsét!” köszöntés “Általánosan elfogadtatik”. 1903. január 1-től az egyesület és a Bányászati és Kohászati Lap szerkesztősége Selmecbányáról Budapestre költözött. Ez évtől a már 12 vidéki osztályra támaszkodva az egyesületi élet felélénkült. A bányászat és kohászat érdekében számos javaslattal keresték meg a kormányt. 1913-ban gr. Teleky Géza elnök halála után egy javaslat nyomán olyan íratlan határozat született, hogy a továbbiakban kizárólag bányász vagy kohász szakembert választanak meg elnökké.

 Az egyesület mindig nagy figyelmet szentelt az alma mater ügyének. Az első világháború alatt az egyesület folytatta működését a lecsökkent számú tagsággal is. 1919-ben az alma mater elköltözött Selmecbányáról Sopronba.

A háború után az egyesületi tagság lecsökkent. 1935-1941 között az évenként rendszeresen megtartott közgyűlések helye Budapest volt. 1944-ben a német megszállás miatt az egyesületi élet megbénult. A harcok elültével a fővárosi tagok az egyesület újraindítását szorgalmazták, amely 1945. május 6-án be is következett.

 Az inflációs idő alatt az egyesület a nagyobb bánya-, olaj- és kohóvállalatok többszöri rendkívüli segélyével tudta átvészelni a nehéz napokat. 1948. június 13-án tartott rendkívüli közgyűlésen mondották ki a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségéhez (MTESZ) való csatlakozást.

 A következő években fokozatosan bontakozott ki az egyesület új tevékenységi területe. 1949-től fokozatosan öt szakosztály alakult meg, az új vezetőség feladatának tekintette, hogy tágra nyissa az egyesület kapuit a szakemberek előtt.

 Az 1949. december 11-i közgyűlésen a teljesen új, MTESZ intencióit figyelembe vevő alapszabály lépett életbe. az egyesületi munkát a látványos eredményekre való törekvés: taglétszám növelés, előadások, rendezvények számának növelése jellemezte. Az eddig szokásos évenkénti közgyűlések helyett kialakult a közgyűlések háromévenkénti tartásának rendszere, melyek elsősorban tisztújító közgyűlésekké alakultak át.

 A Bányászati Lapok 1951-ben kettévált: Bányászai Lapokra és Kohászati Lapokra. A MTESZ lehetővé tette a külföldi ipari vásárokon való részvételt. 1956-tól az egyesületi munka alapjainak megszilárdítása került előtérbe, a nagyobb vállalatok, trösztök rendszeres jogi tagdíj felajánlásával. 1958-tól küldöttközgyűlések megszervezésére került sor és kialakult a kétnapos küldöttközgyűlések rendje, szakosztályi beszámolókkal, szakmai előadásokkal. Az egyesületi munkának fontos része lett a nagyobb konferenciák rendezése, előbb Budapesten, majd vidéken.

 1960-64 között a külföldi vásárlátogatásokon és szakmai rendezvényeken kívül a csoportos külföldi tanulmányutak kerültek előtérbe. Megkezdték működésüket a szakosztályközi és elnökségi bizottságok. A rendezvények anyagát egyre gyakrabban kiadványok formájában is közreadta az egyesület.

 1967. szeptemberében az egyesület múltjához és hagyományaihoz méltó módon került megünneplésre az egyesület alapításának 5, a lap alapításának 100 éves jubileuma. 1968-tól újabb önálló lapként jelent meg a Kőolaj és Földgáz című folyóirat.

A kiemelkedő egyesületi munka elismerésére az egyesület már 1926-ban a Wahlner Aladár, 1936-ban a Zorkóczy Samu, 1950-ben a Mikoviny Sámuel, 1963-ban a Péch Antal, 1967-ben pedig a Kerpely Antal, Sóltz Vilmos és Zsigmondy Vilmos emlékérmet alapította. 1972 elején az egyesületnek már több mint 6000 tagja volt. 1972-ben létrejött a szakosztályokkal egyenrangú Egyetemi osztály.

 1982-ben öt szakosztályra és az Egyetemi osztályra tagozódva 54 helyi csoportban és 39 szakcsoportban és bizottságban végeztek munkát az egyesület tagjai.

 Ma már a közélet, a magyar iparpolitika alakításának, a szakmai múlt ápolásának – ugyan szerényen csökkenő számban, de – fontos szereplője a jelentős nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkező OMBKE.”

Csath Béla

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület

Tatabányai Helyi Szervezete 1959- ben, a tatabányai Technika Háza megnyitó ünnepségén alakult meg.  Az egyesület elnökségét Martos Ferenc főtitkár, Gagyi Pálffy András a bányászati szakosztály elnöke és Heinrich József a szakosztály titkára képviselte.

Az ünnepi ülés megnyitásakor Gál István trösztigazgató hangsúlyozta, hogy a Technika Házának olyan központnak kell lennie, mely a tagság műszaki – tudományos továbbfejlődését biztosítja. Az itt kibontakozó egyesületi, társadalmi munka adjon segítséget a helyi műszaki kérdések megoldásában és szolgálja a technikai haladást. Vass József, a tatabányai városi pártbizottság titkára a résztvevőkhöz intézett szavaiban az kívánta, hogy a tagok „szórakozva alkossanak”, s kérte, hogy foglalkozzanak a bányamunka megkönnyítésének, a termelés növelésének és az önköltség csökkentésének kérdéseivel, vigyék előbbre a szocializmus építésének ügyét.

A megalakult csoportban a 36 régebbi egyesületi taghoz 82 új tag csatlakozott. Az alakuló ülés OMBKE tatabányai csoportjának vezetőségét az alábbiak szerint választotta meg

Elnök: Gál István trösztigazgató
Elnökhelyettes: Becker Ferenc trösztfőmérnök
Titkár: Reviczky Ferenc főmérnök
Könyvtáros: Horváthy Lóránd főmérnök
Pénztáros: Barsi Károly főmérnök
Irodalmi felelős: Kapolyi László főmérnök

Továbbá 8 vezetőségi tag.

Az egyesület elnökségének jókívánságait Martos Ferenc főtitkár tolmácsolta, majd Heinrich József szakosztályi titkár, főszerkesztő, tartott előadást ,,Az OMBKE fejlődése és jelen feladatai” címmel. Reviczky Ferenc csoporttitkár azzal zárta az ülést, hogy ígéretet tett a tevékeny és hasznos egyesületi munkára.

A helyi szervezeten belül, az azonos tématerületek iránt érdeklődő tagok, szakcsoportokat hoztak létre. A szakcsoportok a munkaterületüknek megfelelő, nagyon élénk és hatásos „önálló” tevékenységet folytattak, mely azonban szorosan kapcsolódott a helyi csoport életéhez. A taglétszám és a bányászatban foglalkoztatottak létszámának folyamatos csökkenése a szakcsoportok elsorvadásához vezetett. Jelenleg, a helyi szervezeten belül, nem működi egyetlen szakcsoport sem.

Vissza a lap tetejére