OMBKE – Bányászati Szakosztály Tatabányai Helyi Szervezet
„ … Szakmaszeretet, Hazaszeretet, Barátság! ”

Zsoldos Sándor

 

ZSOLDOS Sándor   (1943. máj. 21. – 2015. jan. 11.)

 Zsoldos Sándor

Egy kedves, jó kedélyű, mindenkin segíteni akaró kolléga távozott el közülünk!

Zsoldos Sándor 1943. május 21-én Felsőgallán született. Édesapja géplakatos, aknaszállító gépkezelő; Édesanyja háztartásbeli volt. Három testvérével élt együtt.

Általános és középiskolai tanulmányait Tatabányán végezte. 1961-ben a Péch Antal Bányaipari Technikumban bányatechnikusi oklevelet kapott. Ezt követően – egy évig – a tatabányai XV/a aknában vájárként dolgozott. Itt ismerte meg a bányamunka nehézségeit, a bányászok segítőkészségét, összetartó képességét. Közben szorgalmasan készült arra, hogy gondoskodó szülei, testvérei és a saját maga reményeit beteljesítve bányamérnök legyen. 1962-ben felvételt nyert a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karára, ahol 1968-ban bányaművelő mérnöki okleveleket kapott.

1968-tól – a diploma megszerzése után – a Tatabányai Szénbányák Vállalat Vízkezelési és Dúsító Berendezések Gyáránál dolgozott technológusként. Feladata volt az alacsony fémtartalmú ércek, ásványos hulladék anyagok, szénporok dúsítási eljárásainak kidolgozása. A gyárban közreműködött a kassai magnezit, a kaisersbergi grafit dúsításában, a spanyol ólom-cink hulladékérc üzem tervezésében.

1976 évben vállalati felkérésre a Központi Irodák Bérügyi Osztályára került normacsoport vezetőnek. Feladata volt a földalatti munkahelyek normáinak helyszíni ellenőrzése, a keresetek elszámolásának ellenőrzése, a vállalati bérgazdálkodás tervezése és végrehajtási feladatai.

1983-1990 évek között – a megváltozott nevű – Jövedelemgazdálkodási Osztály osztályvezetője volt. 1988 évben kiemelkedő szakmai probléma megoldást jelentett a bérbruttósítás végrehajtása. Az országban először – az Ő közreműködésével – sikerült a hűségjutalom és a rendkívül bonyolult bányászati bérösszetevők bruttósítását kidolgozni. Abban az időben nagyon sok bányavállalat szakembere látogatott Tatabányára a módszer átvétele céljából.

1990-1993 évek között a Mányi Bányaüzem Igazgatási Osztályán volt osztályvezető, ahol a munkásszállítás költséghatékonyabb átszervezését kapta feladatként. 1993-1999 évek között a Tatabányai Bányák Vállalat jogutódjainál – az Energetikai Kft-nél, a Vértesi Erőmű Rt-nél – munkaerő gazdálkodási vezető, bér és munkaügyi főelőadó volt.

2000 év márciusában, létszámleépítés miatt, munkaviszonya megszűnt, májusban az 57. életévét betöltve – 17 év földalatti munkaviszony alapján – korkedvezményes nyugdíjba vonult.

Nagy tervekkel indult a nyugdíjas éveibe. Úgy gondolta, hogy most már teljes mértékben a szeretett családjának és kedvelt hobbijának a kertészkedésnek szentelheti minden idejét és erejét. Sajnos nem így történt, mert hamarosan komoly egészségügyi problémákkal kellett szembenéznie. Az évtizedes megpróbáltatásokat nagy önfegyelemmel és tűrőképességgel viselte.

Munkásságát kitüntetésekkel ismerték el. 1979-ben Kiváló Dolgozó elismerést, 1983-ban Bányász Szolgálati Érdemérem bronz fokozatát, 1985-ben Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kapott.

Zsoldos Sándornak mindene volt a család. Forrai Teréziával 1961-ben ismerkedett meg és 1966-ban – még egyetemi tanulmányai alatt – házasságot kötöttek. 1974-ben született Péter, 1966-ban Róbert gyermekük. A szeretett és módszeres nevelés eredményeként mindkét fiukból sikeres emberek lettek.

Végezetül szólnunk kell Zsoldos Sándorról, mint emberről. Ha találkoztunk Vele a munkahelyi folyosón, az irodában, az utcán, az OMBKE összejövetelein, mindig kedvesen szólt és érdeklődött hogylétünk iránt. Ha segítségért fordultunk hozzá vagy kértünk tőle valamit maximálisan igyekezett a problémát megoldani. Szerény volt, soha nem kérkedett beosztásaival. Ezért szerették beosztottjai és munkatársai. Életét végigkísérte az otthonról hozott jó nevelés, a bányásztársak iránti tisztelet, segíteni akarás. Ezért is végzett rengeteg társadalmi munkát.

Zsoldos Sándor hamvait 2015. január 19-én a Tatabányai Újtelepi Temetőben a rokonok, a bányásztársak, kollégák, évfolyamtársak kísérték utolsó útjára. A búcsú beszédet Dr. Magyar György évfolyamtárs mondta.

Nyugodjék békében!

Sóki Imre