OMBKE – Bányászati Szakosztály Tatabányai Helyi Szervezet
„ … Szakmaszeretet, Hazaszeretet, Barátság! ”

MÁK Rt.

A Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat

Egy sikeres nagyvállalat története

 

Hogyan is kezdődött?

A 19. sz. utolsó évtizedeiben rohamosan fejlődésnek indult hazai gyáripar és az egyre jobban terjeszkedő vasút, mind több és több szenet igényelt. A jelentős szénfogyasztók közé tartozott a diósgyőri és az ózdi vaskohászat is, ezért hasznos vállalkozásnak ígérkezett a környéken újabb és újabb szénbányák nyitása. Többek között így alakult meg 1889-ben a „Melczer Géza és Társai Czenter-Királdi Kőszénbányák Vállalat” a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat jogelődje. A kedvező szénpiaci helyzet hamar lehetővé tette a viszonylag kis vállalkozás bővítését, ehhez azonban nem rendelkeztek elégséges tőkével. Ezért az egyik cégtárs, Herz Zsigmond miskolci vállalkozó javaslatára elhatározták, hogy részvénytársasággá alakulnak át és a fejlesztéshez szükséges többlet tőkét, részvények kibocsátásával szerzik meg. Az alakuló ülést 1891. június 9. – én Budapesten tartották és 400 ezer forint alaptőkével sikeresen létre is jött a „Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat” (elfogadott rövidítéssel a MÁK Rt.). Az alaptőke felét a Melczer-féle vállalkozás képezte, a másik felét magánszemélyek jegyezték.  A részvénytársaság elnökének gr. Teleki Géza volt belügyminisztert, vezérigazgatónak Herz Zsigmondot, bányaigazgatónak pedig Hönsch Edét, a királdi bánya vezetőjét választották.

A vállalat fejlődésének új irányt a tatai szénmedence felfedezése adott 1894-ben. Az új felfedezés a vállalat által finanszírozott geológiai kutatások eredménye és jutalma volt. A MÁK Rt. működésének súlypontja ettől kezdve a Dunántúlra helyeződött át. Megvásárolta a gr. Esterházy-féle szabad rendelkezésű uradalom, továbbá Felsőgalla, Alsógalla, Bánhida, Tarján, Környe és Szár község szénjogait. Újabb területvásárlásaihoz többszöri alaptőke emelés, majd 1901-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank hitelei biztosítottak fedezetet. A kiváló minőségű tatai szén hamarosan a szénpiac legkeresettebb cikke lett.

A medence szénbányászatának indításában igen jelentős szerepe volt Ranzinger Vincének. A kezdeti időszakban végzett szervező munkája, kitűnő műszaki elgondolásai hosszú időre megalapozták a tatabányai szénbányászat vezető szerepét. Különösen kiemelkedő jelentőségű volt a villamos-energia szinte azonnali alkalmazása. Az iszaptömedékelés bevezetése 1903-ban hasonlóan nagy jelentőségű volt a bányászat létének és jövőjének szempontjából.(Az iszaptömedékelés végigkísérte szinte az egész széntermelési időszakot és az 1940-es évek elejéig, az omlasztásos fejtésmódok bevezetéséig, egyeduralkodó volt.) Nevéhez fűződik a tulajdonképpeni bányatelep megteremtése is. Egy munkáskolónia mielőbbi felépítése a társulat számára igen fontos volt. Bányász szakemberre a környéken számítani nem igen lehetett. A megindult munkák mágnesként vonzották az Osztrák-Magyar Monarchia területéről a megélhetést kereső embereket, akiknek mielőbbi elhelyezéséről gondoskodni a vállalkozás érdeke is volt. Az akkori nehéz körülmények között élő emberek számára nagyon sokat jelentettek, a mai szemmel már korszerűtlennek tűnő, régi kolóniaházak szoba-konyha-kamrás lakásai. Ha hozzávesszük, hogy szükség szerint még a társulattól vaságyat, kecskelábú asztalt és padot is lehetett kérni, a konyhában beépített téglatűzhely volt és a lakáshoz tartozó udvari részen még szerény állattartásra is lehetőség nyílott, akkor ez már valóságos főnyeremény számba ment abban az időben. A korabeli híradások is úgy hirdették mindezt, hogy az itteni munkáskolónia lényegesen jobb az országos átlagnál. A szigorú vállalati rendnek megfelelően az altiszti, illetve tiszti lakások pedig kiemelkedően jók voltak. A vállalat által létesített bányatelepből 1902-ben önálló község alakult Tatabánya néven. A munkáskolóniák építése tovább folytatódott, az egyre szaporodó bányaüzemek és az egyre bővülő munkáslétszám miatt.

   Az első csille szén felhozatalának 120 éves évfordulóját ünneplő tatabányai szénbányászat történetének első nagy periódusa a Magyar Általános Kőszénbánya Rt-hez kötődik. Ez a vállalkozás volt az, amelyik felfedezte és megkutatta a szénmedencét és az idők folyamán a legjelentősebb hazai szénbányászatot hozta itt létre. Alapítása után alig két évtizeddel már Európa 50 legjelentősebb ipari vállalkozásai között tartották számon. A MÁK Rt., mai szóval mondva, több lábon álló vállalkozás volt. Az itteni bányászkodás mellett érdekelt volt a borsodi, az Esztergom vidéki és a zsilvölgyi szénbányászatban is, és számos egyéb ipari vállalkozás tartozott még az érdekkörébe.

    A MÁK Rt. kezdettől fogva nagy súlyt fektetett a technikai fejlesztésekre, kiváló szakembereket, vezetőket alkalmazott és a kezdetektől a bányászathoz kapcsolódó valamennyi melléküzemág kiépítésére, a teljes vertikum kialakítására törekedett. 1924-ben a másik nagy bányavállalattal, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. – vel kartell-megállapodást kötött, felosztották a hazai szénpiacot és megállapodtak a szénárakban. Az 1940-es évek elejére a MÁK Rt. a Magyar Általános Hitelbank közreműködésével hatalmas konszernné alakult, amely számos különböző, egymással kapcsolatban álló bánya- és gyáripari üzemet és vállalatot egyesített magában. Üzemeiben és vállalataiban folytatott, szénbányászaton kívüli tevékenységei voltak: a brikett- és kokszgyártás, a szénlepárlás, a bányaüzemekben szükséges robbanóanyagok gyártása, karbidgyártás, villamos energia előállítás, cement, mész, beton, tégla, üveggyártás. Legjelentősebb létesítményei közé tartozott a tatabányai központi hőerőmű és a felsőgallai alumíniumkohó.  A MÁK Rt. mezőgazdasági jellegű üzemeket is működtetett: már az első világháború éveiben megvásárolták a Tatabányához közel fekvő síkvölgyi föld- és erdőbirtokot, a szári uradalmat és a körtvélyesi gazdaságot. 1921 után haszonbérbe vették a fácánkerti gazdaságot. A vállalati nyugdíjpénztár Baranya és Fejér megyében szerzett birtokokat. Ezek a mezőgazdasági üzemek biztosították az alkalmazottak élelemhez juttatását az első, majd a második világháború idején.

Iparvállalati birodalma kialakításának elvei alapján épült fel tatabányai birodalma is. Tatabánya községi intézményei, a jegyzői hivatal, az egyházak a vállalat befolyása alá kerültek. Az iskolákat, kisdedóvókat, a kulturális és szociális intézményeket a vállalat építtette és tartotta fenn. Az egészségügyi intézmények a Bányatárspénztárhoz tartoztak.

A kezdetektől 40 év elteltével, tegyünk most egy képzeletbeli sétát a három fő részből (Ó- vagy Öregtelep, Újtelep és Mésztelep) álló településen, Berényi Oszkár bányatárspénztári ügyvezető 1935 nyarán megjelent tanulmánya adatainak a segítségével:

„Összesen 1518 épület áll már, amiből 381 az üzemi és középület, 1137 pedig lakóház, több mint 6 ezer lakással.

Az egészségügyi ellátást bányakórház, járványkórház, tüdőbeteg szanatórium és 4 rendelőintézet, valamint házi gyógyszertár látja el, 9 szakorvos, 1 fogorvos és 4 gyógyszerész segítségével.

Köztisztasági célokra a gőzfürdő mellett még 3 üzemi kád- és zuhanyfürdő szolgál.

A közellátást 3 élelemtár, 8 tejcsarnok, 11 étterem, vendéglő és kocsma, 8 mészárszék, 1 gépesített sütöde és 1 szódagyár végzi.

A bányatelepi oktatás 8 elemi iskola 62 tantermében 65 tanító vezetésével folyik. A tankönyv- és tanszerellátást a társulat biztosítja. A kisgyermekek számára 3 óvoda áll rendelkezésre 9 óvónővel.

A sportklubnak már több mint 800 tagja van, akiknek sportpálya, tornaterem, egyesületi helyiség és egy 100 méteres versenyuszoda áll a rendelkezésére.

A szórakozás központja a 750 személyes nézőterű, forgószínpaddal felszerelt Népház. Egyéb jellegű szórakozásokra 3 munkás, 2 altiszti és 1 tisztviselői kaszinó és iparoskör áll rendelkezésre, valamennyi könyvtárral, valamint olvasó és játékteremmel.

30 tagú bányászzenekar, 75 tagú dalárda és műkedvelő színjátszó csoportok színesítik a kulturális életet.

Mondják, hogy Rehling Konrád bányaigazgató rendszeresen látogatta a színházi és mozi bemutató előadásokat, amelyek akkor kezdődtek, amikor ő megérkezett. Úgy hírlik pontos ember volt.

Ebben az időben mintegy 23-24 ezer ember él a bányatelepeken, akik közül kb. 6800 a vállalat alkalmazottja.

A már említett egészségügyi és oktatási alkalmazottak mellett 69 tisztviselő, 21 segédtiszt, 412 altiszt és mintegy 6300 munkásból áll a létszám.”

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a MÁK Rt. az alkalmazottak életét szinte a bölcsőtől a koporsóig elkísérte. Rendkívül szigorú szabályok szerint felépített szervezeti és működési rendje az alkalmazottainak nem csak a munkáját, de jószerével az életét is meghatározta és egy egészen sajátos „mikro-társadalmat” hozott létre.

Mindennek végét a bányák 1946 nyarán történt állami tulajdonba vétele jelentette. A MÁSZ Rt. (Magyar Állami Szénbányák) létrejöttével lezárult a szénmedence életének első nagy periódusa, a MÁK korszak, ami először a Tatabánya nevű község létrejöttéhez, a szénbányászat révén hatalmas arányú fejlődéséhez, majd várossá, megyeszékhellyé alakulásához vezetett. Megkezdődött a medence történetének második nagy szakasza az államosítás utáni évtizedekben, ami ismét a hazai szénbányászat élvonalába emelte a tatabányai szénbányászatot, és ahogyan az első korszakban, most is szorosan kapcsolódott a vállalat életéhez a város építése, fejlődése.

Fűrészné Molnár Anikó