BENYŐCS Ferenc (1936. szept. 17. – 2016. jún. 05.)

1936. 09. 17-én született a Fejér-megyei Csabdi községben. 1939-től tatabányai lakos lett, ahol alap-és középiskoláit végezte. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatójaként okleveles bányamérnök diplomát szerzett, közben Sopronban is vérteződött a bányász szakma tantárgyaiból.

Középiskolai időszakában a Tatabányai Szénbányászati Tröszt bányaüzemeiben, az egyetemi tanulmányi idő alatt a Sajókazai Bányában – a tanítási szünetekben – fizikai munkásként dolgozott, különböző beosztásokban.

1960-tól a Tatabányai Szénbányászati Tröszt XIV-es Bányaüzemében beosztott mérnök, mérnökség vezető, 1966-1976 között felelős műszaki vezető, emellett földalatti robbantásvezető. A bányamentő szolgálat tagja 1962-1977 között, 9 évig üzemi bányamentő parancsnok.

1976-1992 között, nyugdíjazásáig a Tatabányai Szénbányák (majd Bányák) Vállalat központi beruházási szervezetében bányászati csoportvezető, létesítményi főmérnök.

Az Ő nevéhez is köthetők az alábbi fontos létesítmények megvalósításához szükséges tervezések, kivitelezések_

• A Keleti Bányaüzemek földalatti összevonása, rekonstrukció keretében;
• Nagyegyházi Bányaüzem építése;
• A Mányi Bányaüzem bezárásánál nagy vízhozamú (40 m³/perc felett) bányatérségekben nagynyomású (26 bar) vízelzáró gátak építése, sikeres vízelzárás;
• Az eddigi utolsó tatabányai szénbánya, a Mány I/a Bányaüzem beruházásának előkészítése, főfeltáró bányatérségek tervezése, építésének irányítása.

Nyugdíjasként 1993-1994-ben részt vett a Tatabányai Bányák Vállalat fa. privatizációját előkészítő Vagyonértékelő Munkacsoport tevékenységében. 1994-1998 között bányafelhagyási kötelezettségek felmérésével, a végrehajtás előkészítésével és műszaki ellenőrzésével bízta meg a Tatabányai Bányák fa., majd az Észak-Dunántúli Bányavagyon Hasznosító (ÉDBVH) Rt. 1998 után a SZÉSZEK egyedi megbízásaival más BVH Rt-k kötelezettségeinek teljesítését ellenőrizte.

Az életére jellemző nagy aktivitást más területeken vállalt feladatok teljesítésénél is mindig tapasztalhattuk: 1998-2006 között Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzat közbeszerzési Bizottságának külső tagja, 2006-tól KEM Békéltető Testületi tag.

Milyen kollégát veszítettünk el? Aki életművével bizonyította értékeit. Szakmailag képzett – folyamatosan igényelte a fejlődést, bújta a szakirodalmat  – nagy tudású és őszintén elkötelezett a bányászat iránt.

Fiatalon nagy tragédiákat élt meg a családban. Egyik nővérét 9 éves korában, a másikat 11 évesen és édesapját – aki bányász balesetet szenvedett – 17. életévében veszítette el. Ő asztmájával gyógyszeres kezelés alatt állt. Egészségének tovább romlásakor sem panaszkodott, mint mindenben, ebben is fegyelmezett volt.

Másik jellemző tulajdonsága a hűség volt. Hűség a szakmához, hűség a családhoz, hűség a természethez és hűség az általa szabadon választott kedvtelésekhez. Kibontva ezt a „Légy hű önmagadhoz” magas rangú emberi kvalitást:

• Mélyen tisztelt bányász édesapját követte diák éveiben fizikai munkásként. Diplomás mérnökként a szakma ranglétráját egyetlen szeretett bányaüzemében járta. Vállalatát életében becsülte és el nem hagyta. (Ez ma már nem mindenhol érdem.)
• Boldog családi életet élt. 1960-ban – diplomája megszerzése után – kötött házassága után szakmai tanácsokkal segítette a bányaművelés terén is dolgozó felesége tanulmányait, robbantás-technikai karrierépítését. Büszke volt lányaira: a kohó- és hegesztő szakmérnökre és a pedagógusra. Sok örömöt szerzett részére három unokája.
• Szerette a természetet. Feleségével teljesítette az országos kéktúrát. Megkapta a „Zempléni várak”, valamint a „Mecsek turistája” kitüntetéseket. Az OMBKE Tatabányai Helyi Szervezete is kamatoztatta szenvedélyét: több élményekben gazdag programot szervezett az általa jól ismert gyönyörű magyar tájakra.
• a verseny bridzs elkötelezett játékosa volt.

A bányászat által létrejött, majd a szakma fellegvárává vált városban a bányász dinasztia értékes tagjaként mind a város sokrétű életében, mind a folyamatosan fejlődő bányászatban letette pozitív névjegyét, örökül hagyva ránk személyiségét.

Szeretett feleségének hirtelen halála után már nem tudott örülni az életnek, 2016. június 5-én hajnalban, álmában érte a halál. Benyőcs Ferenc okleveles bányamérnök utolsó:

Jó szerencsét!

Szikrai Miklós