BÉRCES Józsefné (1926. máj. 08. – 2013. aug. 30.)
Szikszai Rózsa gyémántokleveles földmérő mérnök egy Tisza menti kis településen, Ároktőn született 1926. május 8-án földműveléssel foglalkozó szülők gyermekeként.
Elemi iskoláit 1933-39. között Ároktőn végezte, majd középiskoláit magántanulóként 1945-47. között a Miskolci Állami Polgári Leányiskolában, ezt követően pedig 1947-49. között az Állami Tóth Pál Leány-gimnáziumban folytatta. A középiskola után sikeresen felvételizett és a felsőfokú tanulmányait a Soproni Műszaki Egyetem Földmérő-mérnöki Karán folytatta 1949-1953. között és vált okleveles földmérő mérnökké.
Az egyetem elvégzése után 1953-ban került Tatabányára a Tatabányai Szénbányászati Trösztbe, ahol föld- és bányamérőként dolgozott 1957-ig. Feladatát képezte a külszíni és föld alatti geodéziai, bányamérői szakmunkák elvégzése, a palahányók felmérése, valamint az üzemi térképek vágathajtási és frontfejtési állapotainak havonkénti ellenőrzése.
1957. második felében került át az Oroszlányi Szénbányákhoz, ahol a Bányamérési osztályon dolgozott műszaki főelőadó beosztásban 1968-ig, amely során az alábbi feladatokat végezte:
– IV. rendű háromszögelési háló létesítési, meglévő felsőrendű pontok ellenőrzési munkái;
– a létesítendő 5 új bányaüzem külszíni és földalatti rész-mérési feladatai az akna helyének kitűzésétől az aknatorony beállításáig;
– akna függélyezés, részfeladatként lejtősaknában sokszögelés (-17 C°-ban);
– függőleges aknák vezérléc-vizsgálataiban részvétel;
– bányavágatokban konvergencia mérés;
– talajsüllyedés vizsgálat;
– üzemi vándortérképek ellenőrzése a Nehézipari Minisztérium küldöttjével;
– vágathajtási, frontfejtési adatok összesítése és a Terv Osztállyal való egyeztetése;
– kutatófúrások kitűzése, bemérése;
– vágatállapot felmérési adatok összesítése a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség részére.
Szakmai tevékenységét 1968-ban ismét a Tatabányai Szénbányáknál folytatta a Dokumentációs Osztályon, főelőadóként. E munkakörben intézte a szakmához kapcsolódó műszaki folyóirat cikkek fordítását, azok felkutatását, a vállalat belső használatára műszaki folyóirat cikkek címfordítását német nyelvről, továbbá egyes kapcsolódó nyomdai ügyeket.
1969-1971. között munkája mellett végezte el a Magyar Külkereskedelmi Főiskolán a Reklám Propaganda szakot és lett okleveles propagandista. A sikeres vizsgát követően a Vállalat akkori Propaganda szerkesztőségén kamatoztatta tudását és végezte a Vállalat által gyártott víztisztító berendezések propagálását 1974-ig. Ez a tevékenység magába foglalta
– a berendezés működésének megismerésén túl a prospektusok készítéséhez az anyaggyűjtést, a referenciák fotózását és a szöveges összeállítást;
– a prospektusok nyomdakész előkészítését;
– a nemzetközi vásárokra – bel- és külföldön (Budapest, Brno) – a területbiztosítást, a kiállítás szervezését és kivitelezését;
– a sajtótájékoztatók megszervezését, valamint
– a hirdetések lebonyolítását.
A Vállalti éveket 1974-1981. között a szintén tatabányai székhelyű, Magyar Szénbányászati Tröszt Bányamérési Osztálya követte nyugdíjazásáig (1981.04.30.), ahol
– az ország bányamérő szolgálatának ellenőrzése (külszínen és a bányákban);
– a geodéziai műszerek nyilvántartása, beszerzésükben segítségnyújtás;
– az ország szénbánya üzemeinek, vállalati központjainak egy nagyméretű központi fali térképen való ábrázolása – színes kis égőkkel megvilágítva;
– az egyes bányavállalatok vándortérképeinek üzemenkénti helyszíni ellenőrzése, valamint
– a vágathajtási, frontfejtési adatok havonta történő országos szintű összesítése
volt a feladata.
Egyéb kiemelkedő tevékenységeként kell megemlíteni az 1966-67-ben a BKI részére végzett konvergencia méréseket.
A nyugdíjas éveket sem töltötte tétlenül, mert 1982-1991. között a Tatabánya Városi Tanács Építésüzemeltetési osztályán geodéziai kitűzőként, majd 1991-1994. között a Megyei Jogú Város polgármesteri Hivatalában főtanácsosként dolgozott.
Szakmai tevékenységét számtalan elismerés, kitüntetés övezte, melyek közül a jelentősebbek:
– a bányászat Kiváló Dolgozója – 1966. és 1977-ben;
– Bányász Szolgálati Érdemérem „bronz” fokozata – 1968-ban;
– Bányász Szolgálati Érdemérem „ezüst” fokozata – 1978-ban;
– a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Kiváló Munkáért kitüntetése – 1981-ben és
– a Munka Érdemrend bronz fokozat – 1983-ban, valamint
egyéb kitüntetésként
– a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa „Kiváló Társadalmi Munkáért” kitüntetést – 1985-ben.
Az OMBKE-nek 1962-től volt tagja, amely során aktívan vett részt az Országos és a Helyi Szervezet rendezvényein, sok esetben azok szervezésében is.
2002. óta tulajdonosa a Sóltz Vilmos Emlékéremnek.
Szikszai Rózsa 2013. augusztus 30-án hunyt el Tatabányán. Hamvait 2013. szeptember 14-én a tatabányai Újtelepi temetőben, református szertartás szerint helyezték örök nyugalomra fia, unokái, rokonai, barátai és tisztelői körében.
Utolsó Jó szerencsét!
Bérces Tamás